Január 22 .
A Himnusz születésnapja. Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását 1823-ban a kézirat szerint.
1989 óta ezt a napot a Magyar Kultúra Napjaként tartjuk számon.
22-e ugyanakkor Vince napja is

Szt. Vince krisztus után 260-304 között élt,  hispániai vértanú, akit a Diocletianus császár alatt elrendelt keresztényüldözés idején válogatott kínzásokkal gyötörték halálra.  Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Emléknapja mára elsősorban időjósló napként maradt fenn a néphagyományban. Ha szép napos az idő, jó termésre lehet számítani, míg ha ködös, borús, rosszra.

A nap szokásai közé tartozott még a jelképes szőlőmetszés. A levágott vincevesszőt vízbe állították, és hajtásaiból jósoltak az új termésre vonatkozóan. A borospincéket is sorra látogatták a gazdák, mondván, hogy ha bő termést akarnak, sokat kell inniuk.

A fentiekre utalnak a Vince-napi mondókák is:

Hogyha szépen fénylik Vince,/ Megtelik borral a pince.

Ha fénylik Vince, megtelik a pince. 
Ha csepeg, csurog, kevés lesz borod.

Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre. 
Mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet.

Ha szent Vintze napja fénylik, meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni. 
Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.

Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince?

Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, 
Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd.

 Néhol  viszont úgy tartják, hogy a „csordulás”  az enyhe, olvadó, esős időre vonatkozik.