„Saul, Saul mért kergetsz engem?” mondotta Jézus a kegyetlen farizeus férfinak, aki ádáz ellensége volt a keresztényeknek. Saul Damaszkuszba indult, hogy az oda menekült keresztényeket, Krisztus követőit fogságba  ejtse és visszavigye Jeruzsálembe. Ám az úton az Úr megszólította és ő engedelmeskedve e szónak teljesen megváltozott és a hírhedt keresztényüldözőből Jézus hűséges szolgája és apostola lett, aki Arábiában, Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és Antiokhiában is hírdette az evangeliumot. Bár a Zsidók üldözték, erős hite és Krisztus iránti hűsége ásegítette a veszélyeken és, most már Pál néven Kisázsiában, Görögországban majd Rómában hírdette Jézus tanait – innen írta legtöbb apostoli levelét is.

Emléknapja „Pálforduló” vagy „Pálfordulás” néven ismert a népi kultúrában és termés illetve haláljóslás kötődik hozzá. Ezen a napon fordul a tél ellenkezőjére, viszi a jeget, ha van, vagy hozza, ha nincs. Ha szép tiszta az idő, jó lesz a termés, ha havas, zord, az nehéz évet jelent. Amennyire besüt a nap a pajtába e napon, addig fog még beesni a hó is. Egyes vidékeken „pálpogácsát „ sütöttek e napon: minden családtagnak a pogácsájába tollat szúrtak, akié megperzselődött, arra betegség, akié megégett, arra a vég várt abban az évben.

Népi rigmusaink is a fentieket foglalják össze és, hogy mennyire régi megfigyeléseken alapulnak e szokások, igazolja ezt egy középkori lejegyzés is:

Pálfordulás, ha tiszta,
Bőven terem, mező, puszta,
Ha szeles, jő hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás.
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.

Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll,
Ha Pál fordul köddel,
Jószág hullik döggel.

Clara dies Pauli notat anni fertilitatem

Si nix uel pluuia – designat tempora rara

Si fuerint nebule pereunt animalia queque cara,

Si fuerint venti consurgunt prelia genti.