Január 22 – A MAGYAR KULTÚRA NAPJA
Szép ünnepnap ez, a nemzeti imánkká vált Himnusz megírása befejezésének napja, mellyel Kölcsey Ferenc ajándékozta meg nemzetét. Ezen ünnepnap jó alkalom ugyanakkor arra, hogy emlékezzünk a 200 évvel ezelőtt, Petőfi Sándorral egyazon évben,1823 január 21-én született Madách Imrére is akinek nagy műve, Az ember tragédiája kétszáz év után is olyan aktualitással bír, mintha írója most is köztünk járna, ihletét a mai életből nyerné.
Az ember tragédiája tizenkettedik színéből kiragadott pár sorral és az Egy őrült naplója ugyancsak 12. részével tiszteljük meg a kultúra napját:
….TUDÓS
Ez őrülés. – Sajátságos, valóban,
A múlt kísértetét feltűnni látni
ÁDÁM
Ne szánjatok. –
MiénkEz őrülés; mi józanságtokat
Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon
Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,
Melynek higgadt gond korlátot nem ír.
-Szellembeszéd az, mely nemesb körökbűl
Felénk rebeg, mint édes zengemény,
Tanúja, hogy lelkünk vele rokon.
S megvetjük e földnek hitvány porát,
Keresve útat a magasb körökbe. –
….

Egy őrült naplójából

12.

Megmondom e kor embere minő:
Házasságrontó, szerelemszövő.
Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,
Ebédhez gyors, éheshez késve jár.
Halottnál sír, de inségnél siket,
Más örömén sír, más baján nevet.
Virágot is csak érdekből nevel
Hogy legszebb díszében törhesse el,
A kis bárányt levágni rendeli,
De vérét folyni mégsem nézheti.
Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő
Isten szamáron, megtagadja ő.
Felrugja az embert, mint az ebet,
De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,
Ha öndicsőségére szobrot rak
Sirjára az egykor felrugottnak.
Az emberen mert ember nem segit,
S ha mégis adja gyér filléreit
Isten nevében adja, attól vár
Jutalmat, mit koldus nem adhat már.
Tál vizben nézi a tengervihart,
Szinpad diszitményén a regghajnalt.
Valódi vészt nem bírna lelke el,
Szabadban meg hives szél fú reggel.
De egy szivemnek mégis vigasza:
Hogy jobb az ember sohsem is vala.