URAMISTEN!

Dsida Jenő

Uramisten

Uramisten, ki verset irsz,
Különös verset, elbeszélőt, –
hallgasd e szót, e furcsa-kérőt,
mit egy szereplőd súg füledbe,
Uramisten, ki verset irsz!

Azért kell máma szólnom Hozzád,
mert éj van, a nap nem ragyog
és én olyan kiváncsi vagyok
arra a titkolt folytatásra –
azért kell máma szólnom Hozzád.

Nem felejtem el sohasem,
Megtanultam. A nóta régi:
Te hivtál engem, tudni, élni
szeretni, sirni, imádkozni, –
Nem felejtem el sohasem.

Velem Te bármit tenni birsz!
Gyászmenet lesz, vagy fürge tánc,
ballada lesz-e, vagy románc
költeményednek folytatása?
Uramisten, ki verset irsz!

1924