Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, Mária mennybemenetelének az ünnepe.
Az Egyház hagyománya úgy tartja, a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének (latinul dormitio) napját már a VI. században ünnepelték Jeruzsálemben, és a következő évszázadtól Rómában is elterjedt. Az ünnepet Szent István király is megülte, sőt e napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük Máriát Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Az ünnep még a miatt is kötődik első királyunkhoz, hogy 1038-ban e napon hunyt el.
A kép Benczúr Gyula festményét ábrázolja, amely Moldvában, a pusztinai templom felújításáig a főoltár képe volt. A felújítás során a kép „megőrzésre” eltűnt, helyét ugyanennek a kevésbé művészi másolata foglalta el.

A moldvai magyarok e napon mindenféle virágokat, gyógynövényeket szenteltettek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket, mennydörgésnél is ezt égették.
E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben, mert – például a bukovinai magyarok szerint – aki Nagyboldogasszony után fürdik, vérzésben hal meg. A Mura-vidéken dologtiltó nap sütésre, kemencében való tüzelésre, mert a tűz kitörne a kemencéből. Baranyában ezen, egy nappal előbb vették ki a beáztatott kendert. Nagyboldogasszony napja derült idejével a jó gyümölcs- és szőlőtermés előhírnöke. A Drávaszögben úgy tartották, hogy keresztet kell vágni e napon a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen.
Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap, és, amint ezzel jár, a templomi szertartás után ilyenkor vásárt és sokfele akár háromnapos táncmulatságot is rendeztek régebben a fiatalok.
Az ún. két Boldogasszony közét (aug. 15–szept. 8., Kisasszony) az asszonyi munkában tartották fontosnak. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtik, mert úgy vélik, hogy sokáig eláll. Ezeket külön elrakták és meszet szórtak rá.
A kétasszony nap közti időszakot mindenre szerencsés időszaknak tekintették. A kopácsi halászok ekkor szedték a gyékényt.
A  magyar nyelvterületen általános hiedelem szerint a téli holmik, ruhafélék szellőztetésének az ideje , hogy a moly ne essen beléjük, de kétasszony között ki kell szellőztetni a búzát is, hogy ne legyen dohos, zsizsikes.