Reményik Sándor , költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja, Kolozsváron született 1890  augusztus 30-án ( mh. Kolozsvár, 1941. október 24). Több neves díjjal és elismeréssel tüntették ki még életében, Reményik azonban a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert  költészetét 1945 után, elsősorban politikai megfontolásokból,  évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Evangélikus elemi után középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait ugyancsak Erdély fővárosában, a Ferenc József Tudományegyetem jogi fakultásán kezdte meg. Költeményt először az Új Idők c. újság közölt tőle 1916-ban. 1918-tól állandó munkatársa az Erdélyi Szemlének, és 1921-ben az ő szerkesztésében indul meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom.

Reményik Sándor a transzilvanizmus lírai képviselője volt. A kisebbségi lét költőjeként is emlegethetjük, hiszen  ez mindig központi téma volt nála. Számot vetett a kisebbségi létezéssel, verseiben szenvedésekben letisztult gondolatai, érzései kapnak hangot. Túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Sorsvállaló volt. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én Kolozsvárott halt meg. Városa mint a magyar nemzet halottját temette az evangélikus templomból. A Házsongárdi temetőben lévő sírkövén egyik versének sora olvasható: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”