A Báthory Emlékév kapcsán Makrai Zsuzsa, kedves és hűséges nyírbátori tűzzománc-művész barátunk hívta fel figyelmünket a Művelődés folyóirat 2013/3-as számában megjelent, Szekeres Attila István által jegyzett írásra. A CÍMERÉBEN HÁROM FARKASFOG című dolgozatban Szekeres a Báthory címereket elemezve jut el a Báthory mondákig : ” A sárkánykígyóval díszített címerek láttán születhettek azok a mondák, melyek azt magyarázzák, a család címerében levő fogak sárkányfogak.” – írja és közzé is tesz két mondát, melyeket az alábbiakban olvashatnak.
Mondabeli sárkányok
Mondák keringenek a Báthori család eredetéről és címerképéről. Ezekben egyértelműen sárkány és sárkányfog jelenik meg.
Egyik monda szerint az Opos nemzetség egyik tagja, még a honfoglalás idején megölt egy sárkányt Ecsednél, ahol aztán várat is épített. Ezért a vitéz tettéért nyerte a Bátor nevet s a hősiességét igazoló címert. Megjegyezzük, abban a korban még nem léteztek címerek. Az Ecsedi-láp sárkányáról szóló másik monda tulajdonképpen a Báthori család eredetmondája. A legenda szerint a Nyírség és a Szatmári síkság közelében lévő Ecsedi-láp mocsarában egy sárkány 15 tanyázott. Azt beszélték, a víz olyan mély volt, hogy bár több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Élt akkoriban egy Bátor Opos nevű vitéz, aki elhatározta, hogy megöli a sárkányt. Lement a mélybe, és meg is ölte a szörnyeteget buzogányával. Hogy a hős vitéz bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát. A király megjutalmazta a sárkányt legyőző Opost. A bizonyságul vitt három sárkányfogból alakult ki a sárkányos Báthori-címer – áll a mondában. Ez utóbbi az ismertebb legenda. Ezek az ecsedi Bárhori családhoz kötöttek.
A somlyói Báthory család sárkányáról és sárkányfogairól is született legenda. Réges-régen, amikor a Kraszna-folyó még oly nagy volt, hogy vize a keskeny völgyet egészben elborította, Szilágysomlyó várossal átellenben, a Púposhegy északi lejtőjén, egy kiálló szikla alatti, pince alakú lyukban lakott egy hétfejû sárkány. E szörny, mivel embert, állatot egyaránt pusztított, valóságos réme volt a vidéknek olyannyira, hogy itt semminemű élőlény megtelepedni nem mert, s ekként a vidék csaknem lakatlan volt. Halálfia lett bárki is, ki e szörnnyel szembeszállott, s őt megtámadni merte. Akadt ugyan több hős, ki hírnevet akarván szerezni magának, megvívta az élet-halálharcot, de mit sem ért el egyebet, minthogy a sárkánynak valamelyik fejét levágta vagy megsebesítette. A sok küzdelemben a sárkány elvesztett hat fejet s farkának nagy részét, mindemellett egy fejjel és csonka testtel is uralta a környéket. Egy Bátor nevű hős férfi élt abban az időben a Somlyó-hegyre épült sziklavárában. Egy tündérbe lett szerelmes, de a tündér csak oly feltétellel ígérte kezét a hősnek, ha a rettegett sárkányt megöli. A hős a sárkányt megtámadta, s a küzdelemben a sárkány állkapcsából egy jókora darabot, három foggal együtt levágott. Megölni azonban ez alkalommal nem sikerült. Hát cselhez folyamodott. Ismerve a sárkány torkosságát, néhány vadállat bőrét kitömte, amihez csali mellett nagy mennyiségű oltatlan meszet is használt. Az így kitömött állatokat a lyuk közelében helyezte el, a sárkány azokat csakhamar föl is falta, s szomja oltására a Kraszna vizéből jókorát ivott. A víz hatására a mész működni kezdett, s a sárkány gyomrában iszonyú fájdalom keletkezett. Midőn a tűrhetetlen fájdalmak következtében a sárkány a hátán fetrengett, Bátor, aki csak erre a pillanatra várt, közelről nyilával szíven lőtte a szörnyet. Magasra lövellt a vér a szívből, de annyi ereje mégis volt a sárkánynak, hogy a lyukba visszamászott, s onnan soha többé ki nem jött. E bátor férfi, ki a sárkányt megölte, a Báthori-család őse volt. E sárkány megölésével e vidék a folytonos rettegés alól fölszabadult, s egyedüli ura, tehát magaura (innen a Magura helynév) e vidéknek Bátor lett.
Szekeres Attila István
Művelődés 2013/3