Thury Vár
Palotai Dekameron
100 nap, 100 történet
Ötvennegyedik nap. Az urak komolyan gondolták!

Jakub Potianowski elégedetten ölelte át a mai zsákmányát, a termetes lápvirágot. Rimay János merengve nézte a lengyel vitézt, aki a hajdúkkal harcolt Bocskai oldalán, és most a konstantinápolyi követségbe is elkísérte a kenyéradóit. Ilyen lehetne most Bálint úr is, ha megéri ezt a kort, töprengett a költő, mint ez a vén lengyel harcos. Őszbe csavarodó bajszú, rekedtes hangú, foga már csak mutatóban, de egyre csak a lányok szoknyája után kapdos még mindig… A vele lévő fehérnépről csak a legnagyobb jóindulattal lehetett volna azt állítani, hogy szemrevaló. Rimay
János szerette a nőket, sőt, tisztelte is, így nem szívesen mondott róluk rosszat. Ha Jakabnak, ahogy a magyarok hívták az egykori Jagello harcost, megfelel ez a nőszemély, akkor neki semmi dolga vele. Szükség törvényt bont, tartja a régi mondás, és ez a lány legalább tud nevetni, még ha nem is szép. Bezzeg Jagello Anna, az még nevetni sem tudott!
Na igen, az cifra egy eset volt, mosolyodott el magában Rimay János. Balassi uram igencsak rácsodálkozhatott az utolsó Jagellóra, amikor meglátta! Persze ennek nem kis előzményei voltak. Balassi Bálint ekkor már az erdélyi fejedelem udvarában élt, akinek a rokona volt. Báthory István kiváló diplomata és nagy formátumú államférfi volt, aki elé kalandos körülmények között került a báró úr. Hadakozások, fogadkozások és költői szárnybontogatások voltak jellemzőek erre az időszakra. Mint hal a vízben, úgy lubickolt Erdélyben a költő, imádta a lovagi tornákat, a mulatságokat, a szebbnél szebb lányokat…
Időközben Báthory István harcba szállt a lengyel koronáért is! Amikor kihalt a Jagello ház férfiága, új király kellett a lengyeleknek. Óriási harc indult a trónért, a választásokat a lengyel nemesek talán még durvábban
intézték, mint a magyarok, mert ők fegyverrel mentek oda. Jócskán ittak ilyenkor, és tekintettel arra, hogy sajátságos törvényeik szerint akár főúr, akár földnélküli kisnemes valaki, ugyanannyit ér a szavazata, nem
voltak ritkák a hathatós „rábeszélések”! Végül nagy nehezen a francia származású Valois Henriket választották meg királyuknak, aki nem sokáig ült a lengyel trónon. Váratlanul meghalt a bátyja, így üres lett a francia trón is. Henrik úgy döntött, inkább francia király lesz, mint lengyel, így négy hónap uralkodás után egy szép nyári éjszaka egyszerűen megszökött Lengyelországból! Rimay János felvonta a vállát. Eddig sem hétköznapi a történet, de ami ezután jött! A lengyel trónért újra megindultak a harcok, de közben felértékelődött Anna, mint az utolsó Jagello szerepe is. A „nemzet árvája” rájött, hogy kulcsfigurája lett a nagy játszmának! A már bizony öregecske, nem kimondottan szép Annának immár kikötései voltak: a jelölt nőtlen legyen, legalább negyven éves, ne legyen az alattvalója, és hajlandó
legyen elvenni őt! Több pályázó is akadt, de a lengyel rendeknek is voltak kikötései: a jelölt legyen sikeres hadvezér, bírja a szultán támogatását, ne legyen Miksa császár szövetségese, sőt, akár vállalja az esetleges harcokat vele. Ezeket a kitételeket összegezve egyetlen ember maradt talpon, Báthory István! Az az ember, akit a lengyel főurak csak azért indítottak a választási harcokban, hogy növeljék a káoszt saját jelöltjük érdekében. Nyolc férjjelölt volt először, de sorban buktak el: kicsapongó életmód, túl fiatal, túl öreg, eladósodott, titokban már nős volt évek óta, és volt, akit az riasztott el, hogy Annát kell elvennie. Maga Báthory fejedelem nem látta
még a szerelemre éhes menyasszonyt, ezért elküldött egy követséget feltérképezni a helyzetet. Természetesen ebből nem hiányozhatott a téma avatott szaktekintélye sem, így Balassi Bálint is utazott Krakkóba.
Amikor visszatértek, a fejedelem izgatottan fogadta az embereit. Azok lehajtott fejjel álltak előtte. Báthory kérdezett:
Szép a menyasszony? Kínos csend után megszólalt Balassi Bálint:
Inkább érdekes arcú!
-Na és fiatal?- érdeklődött tovább a fejedelem. Már nem kislány. – hangzott megint a báró válasza. Milyen a hangja? Felejthetetlen!
Báthory egy ideig gondterhelten nézett maga elé, majd újra kérdezett: -Legalább kellemes modorú? Balassi uram sokszor volt már szorongatott helyzetben, de karddal a kezében mindig tudta, mi a teendő. Most is feltalálta magát: Talán úgy mondanám, hogy sajátságosan egyedi. Báthory egy ideig meredten nézte a rokonát, majd felsóhajtott: Lengyelországért sok mindenre kész vagyok! Rimay János ugyan soha nem látta Jagello Annát, de Balassi uram elmondása szerint fertelmesen rút volt, korán megöregedett, és ráadásul kimondottan rossz természetű. Rendszeresen hisztériás rohamok gyötörték. Egy ötvenhárom éves koráig szüzességben élő, szerelemre éhes, könnyelmű és felületes asszony képét vázolta fel tanítványa kérdésére. Rimay János tudta az elbeszélésekből és az iratokból is, hogy valósággal úgy kellett a „szerelmespárt” odavonszolni az oltár elé. Annának a jogai és a hatalma megnyirbálása nem tetszett, zsarolással és fenyegetőzésekkel tudták csak rávenni arra, hogy kimondja a boldogító igent. Báthory István is összeszorította a fogát, pedig a fátylaktól még nem is láthatta a menyasszony arcát, csak a hangját hallhatta. Ez is elég volt ahhoz, hogy a hátán futkosson a hideg. Miután megvolt a szertartás, a lakodalmas nép vad ünneplésbe fogott. Báthory István, aki immár Erdély fejedelme és választott lengyel király volt, sűrűn emelgette a poharat. Balassi Bálint élen járt a kínálgatásban, ez egy idő után az újdonsült férjnek fel is tűnt, de a költő könnyes szemekkel biztosította, hogy csak elérzékenyült. Éjféltájt elérkezett a várva várt pillanat, legalábbis Anna ötvenhárom éve erre várt. Hálószobájába vonult, és jelentőségteljesen kérte a férjét, hogy hamarosan keresse fel. Bálint úr gyorsan öntött még a kupákba, Báthory István pedig, aki soha nem rettent meg a harcmezőkön, megacélozta a lelkét. A kis csapat hamarosan felkerekedett, hogy felkísérhessék a lengyel trónért folyó harc győztesét. A jutalom nem volt kicsi, de ehhez hozzátartozott a házasság elhálása is. Anna leeresztett hajjal, kibontott hálóingben várta a mesebeli herceget, akit társai az ajtóban még egyszer megkínáltak egy kupa borral, majd bezárult az ajtó. Balassi Bálint azonnal eltűnt, hogy csak hetek múlva kerüljön elő, ő valószínűleg sejtett valamit. Egy perc múlva kivágódott az ajtó, és megjelent benne Báthory István égnek álló hajjal:
Uraim, ezt nem gondolhatják komolyan!

Pocsveiler Ilona újabb, ezúttal vicces, anekdotikus történetet küldött a Báthory Emlékév rovatunkba.
Forrás: https://facebook.com/thuryvar/photos/a.882528251813976/2986713798062067/type-3&source-57&in-EH-R