Február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napját ünnepli a katolikus egyház. E napon mutatta be Mária először Jézust a templomba. A 12. századtól említik a Gyertyaszentelő elnevezést, ami a világ világosságát jelképező gyertya szentmisén történő megszenteléséből ered.

Ez a szentelt gyertya a hagyományos népi életben a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a gonosz szellemek ki ne cseréljék a gyermeket; természeti csapások közeledtével, betegség idején szintén a szentelt gyertyát gyújtották meg, mint ahogy azt égették a halott ravatala mellett is.
E naphoz természetesen időjárás és termésjósló hiedelmek is fűződtek. Közismert, hogy ha a barlangjából előbújó medve meglátja az árnyékát, vissza is megy, mert még hosszú hideg várható. Néhol gyertyával jósoltak a tél várható hosszára: amilyen mélyen le tudták szúrni a gyertyát a földbe, olyan mélyen hatolt még le a fagy is azon a télen, máshol úgy tartották, hogy ha fagy gyertyaszentelőkor, az jó termést ígér, a lelógó jégcsapok hosszából pedig a kukoricacsövek nagyságára következtettek . Néhol ilyenkor megsepregetik a fákat, méhkaptárakat, másutt  cérna-szentelés is volt – különösen a busóknál, ahol a piros mellett fekete fonalat is szenteltettek és azt a kisgyermek karjára vagy az állatok nyakába kötötték.