📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected]vagy [email protected]

Zilahról érkezett mesét olvashattok ma: Bikfalvi Dóra 2015-ben írta ezt a mesét és a rajzot is maga készítette hozzá. A mese után Tekei Erika gondolatait közvetítjük. A mese terjedelmére való tekintettel ráadásnak egy hangos-vers kerül ma még fel az oldalra.

A furfangos fiú

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s annak öt fia. No, de ezek a fiúk már igazán nősülni valók voltak, mikor a legnagyobbik fiú megszólalt:

• Hej, édesapám, én bizony elmegyek szerencsét próbálni !
• Jól van fiam, vigyél magaddal kenyeret és vizet, s indulj útnak ! – mondta az apa.

A fiú elindult. Ment, mendegélt hét napon és hét éjjel, egyszer csak szembe jön vele egy öreg boszorkány s kérdi tőle:

• Hej, kedves fiam, mit keresel itt, ahol a madár se jár?
• Jöttem szerencsét próbálni! Hát anyócska mit keres itt?
• Én itt lakom, kedves fiam! – mondta a boszorkány.
• Anyócska, legyen olyan szíves, s engedje meg, hogy itt aludhassak éjszaka!
• Jól van, de még ma ki kell állnod három próbát!
• Jól van, én bizony kiállom! – mondta a legnagyobbik fiú.
• Hát halld az első próbát: eltörtek a legszebb vázáim, s neked az a feladatod, hogy darabjait illeszd a helyére és ragaszd meg!
• Én teljesítem az első próbát! – mondta a fiú.

De mivel a fiú kétbalkezes, rendetlen volt, nem dolgozott, ezért nem tudta összerakni a vázadarabkákat. A boszorkány mérgében, amiért nem tudta összeilleszteni a vázadarabkákat, a fiút kővé változtatta.

Otthon az apja és négy testvére már egy éve várták  őt haza, mikor megszólalt a negyedik fiú:

• Apám, megkeresem a testvéremet az életem árán is!
• Jól van! – mondta az apja, s a fiú útnak indult.

Ment, mendegélt hét napon és hét éjjel, mint a testvére, s ő is találkozott a boszorkánnyal.

• Mit keresel itt, fiam, ahol még a madár se járt? – kérdezte az anyócska.
• Jöttem megkeresni a testvéremet! Maga tudja, hol találhatom meg?
• Tudom én! Én változtattam kővé és csak úgy szabadíthatod ki, ha kiállsz három próbát! – mondta a boszorkány.
• Jól van, mindenáron megmentem a testvéremet!
• Az első próba amivel felbonthatod az átkot a testvéredről, hogy elhozod az aranykulcsot az átkozott palotából! – mondta a boszorkány.

A fiú elindult, ment s hamarosan elérkezett az elátkozott palotához. Bekopogtatott és egy hatalmas sárkány nyitott neki ajtót.

• Mit keresel itt? Rááárrrr!!!
• Az aranykulcsot! Nem tudod megmondani, hogy hol van?  – kérdezte a negyedik fiú.
• Ha harcolsz velem és mind a hét fejemet levágod, az utolsó fejemben ott van az aranykulcs!

S akkor ott, abban a helyben, elkezdtek harcolni. Harcoltak és vívtak, s hét nap alatt levágta a sárkány hét fejét. Azzal a hetedik fejéből kivette az aranykulcsot és útnak indult. Ment, mendegélt míg visszaért a boszorkány házához. Megmutatta neki az aranykulcsot.

• Kedves fiam, kiálltad az első próbát, de még hátravan kettő!
• Anyócska, szívesen hallom a második próbát! –mondta a fiú.
• Íme, a második próba, hogy felszabadítsd a testvéredet az átokból: az Üveghegyen is túl van hét aranyalmafa, melyeket egy tizennégyfejű sárkány őriz. Neked az a feladatod, hogy egy aranyalmát szakíts le, még mielőtt felébredne a sárkány!
• Jól van,  anyócska! – mondta a fiú és útnak indult.

Ment, mendegélt, már három pár csizmája is elszakadt és egyszercsak a szeme előtt látja a hét aranyalmafát. A sárkány még aludt, de amikor a fiú éppen le akarta szakítani a legszebb aranyalmát, a sárkány felébredt.

• Ki mer engem felábreszteni? Ráááárrrr! Hrrr! Brrr!
• Én ébresztettelek fel… – mondta félve a fiú.
• Te? Szóval te voltál? Rááááárrr!!! Miért jársz itt te legény?
• Szeretnék leszakítani egy aranyalmát! – mondta a fiú.
• Azt már nem! Ráááárrr! Brrr! Csak akkor szakíthatod le, ha megfejted a találós kérdésemet! – mondta a sárkány.
• Jó, hadd halljam!
• Ha feldobod fehér és nem esik le. Mi az?

Gondolkodott a legény, gondolkodott, de nem sikerült megfejtenie s visszament a boszorkányhoz üres kézzel. A boszorka mérgében őt is átváltoztatta kővé.

   Otthon már rég várták a második fiút, de nem jött.Megszólal egy napon a harmadik fiú:

• Én elmegyek s kiszabadítom a két nagyobbik testvéremet!

Azzal a a fiú elindult, ment, mendegélt ő is hét nap és hét éjjel, mint a bátyjai és ő is szállást kért a boszorkánytól.

Egyik nap a boszorka megkérdezte a fiút pontosabban, hogy miért is jár errefelé:

• Hej, én a két bátyámat keresem, nem tudnál útbaigazítani?
• A két bátyád nálam van, kővé változtattam őket, s úgy tudod felbontani az átkot, hogyha kiállsz három próbát! – mondta a boszorka.
• Jól van! – mondta a harmadik fiú.
• Az első próba éppen az, amit a testvéreidnek is végre kellett hajtaniuk. Az a feladatod, hogy keresd meg a két aranykulcsot, de vigyázz, mert az úton vannak sárkányok! – mondta a boszorka.

A fiú útnak indult.Ment, mendegélt, s egyszer ő is elérkezett az elátkozott palotához. Egy kicsit megijedt, de volt annyi bátorsága, hogy bekopogtasson. A sárkány nyitott ajtót:

• Te sárkány, nem tudod megmondani, hogy merre találok két aranykulcsot? – kérdezte a fiú.
• Hahaha, kiskomám, a hét fejem közül kettőbe van az aranykulcs, de ahhoz, hogy hozzájuk juss, le kell vágnod mind a hét fejemet!
• Jó, sárkány komám, akkor vívjunk meg! – mondta bátran a fiú.

Elkezdtek vívni és vívtak és vívtak hét éjjen át. Egyszer csak a fiú levágja a sárkány utolsó fejét is. Felkapta a fiú a két aranykulcsot és visszament a banyához.

• Elhoztam anyócska! – mondta a fiú megelégedetten magával és átnyújtotta a boszorkának.
• Akkor hát jöhet a második próba! A következő feladat végrehajtása vár rád: menj át az Üveghegyen is túl, ott van hét aranyalmafa. Azokról az almafákról le kell szakítanod két aranyalmát, mivelhogy két testvéredet változtattam át. De vigyázz, úgy szakítsd le őket, hogy a sárkány ne ébredjen meg, mert akkor haragra gerjed!

A fiú megfogadta a boszorka szavait és útnak indult. Ment, mendegélt hét éjszakát és hét nappalt, mire odaért. A fiúnak káprázott a szeme, mikor meglátta az aranyalmafákat. Kis idő elteltével elindult feléjük. Ajjaj, most jött aztán az igazi baj. Jött a rettentő dühös és félelmetes sárkány:

• Ráááárrrrr!!! Reszkesssetekkk!!!

A fiú egy ideig nem szólt egy szót sem, aztán összeszedte minden bátorságát és megszólalt:

• Te sárkány, lennél olyan szíves, hogy adnál nekem két aranyalmát?
• Aranyalmát adni? Azt már nem! Csak ha megfejted a találós kérdésemet!
• Jó! Halljam hát! – mondta a fiú.
• Ha feldobod fehér és nem esik le! Mi az? – kérdezte a sárkány, kíváncsian várva a fiú ajkáról a választ.

Gondolkozott a fiú, gondolkozott s végre rávágta:

• Tudom, galamb! – kiáltott fel.
• Jól van, leszakíthatsz két neked legjobban tetsző aranyalmát! Rááárrr!!! Hrrrr!!!

Ment, mendegélt a fiú visszafelé, s mikor a boszorka háza előtt pár méternyire volt már, észrevette, hogy az almák  nincsenek a tarisznyában. Bizonyára valahol kigurultak észrevétlenül. A boszorka kővé változtatta ezt a fiút is.

      Egy szép őszi napon a negyedik fiú felvállalta, hogy megkeresi a testvéreit és hazahozza. Hát útnak is indult egy kis elemózsiával. Ment, mendegélt hét napon és hét éjen át. Találkozva a boszorkával illendően köszönt neki:

• Jó napot, anyóka!
• Mi járatban vagy itt, fiam, ahol még a madár se jár? – kérdezte a boszorka.
• Jöttem szerencsét próbálni! De maga nem látta erre a testvéreimet, őket keresem?
• Ó, de láttam őket! Én átkoztam el őket és csak úgy tudod őket kiszabadítani, ha három próbát teljesítesz! – mondta a boszi.
• Jól van, ha csak ez a lehetőség van!
• Az elsőszámú próba az, hogy találd meg a sárkánybirodalomban a három aranykulcsot. Sok szerencsét, fiam!

A fiú útnak indult. Ment, mendegélt, már egy pár csizmája is elkopott, amikor szeme elé tárult egy csodálatosan nagy és szép kastély. Bekopog az ajtón és egy hétfejű sárkány nyit neki ajtót.

• Jó reggelt, sárkánykomám! – köszöntötte a fiú.
• Ráááárrr! Ki vagy te? Rááárrr!
• Egy szegény fiú, aki keres három aranykulcsot! – mondta a fiú.
• Aranykulcsot mondtál? Én tudom, hol van! Ha levágod mind a hét fejemet, megtalálod!

Azonnal el is kezdtek vívni. Egy szempillantás alatt sikerült levágnia a sárkány hét fejét. Felkapta a három aranykulcsot és sietett velük vissza a boszorkányhoz.

• Gyors és ügyes voltál, de még hátra van két próba. Halld a  második próbát:az Üveghegyen túl van két aranyalmafa,melyekről le kell szakítanod három aranyalmát.
• Jó, meglesz! – mondta a fiúcska.

Ment, mendegélt, odaért az aranyalmafákhoz, de amint meglátta a félelmetesen nagy sárkányt, kissé megrémült. Aztán erőt vett magán, mert tudta, hogy neki vissza kell szereznie testvéreit. Így hát odament és megkérdezte a sárkányt, hogy leszakíthat-e három aranyalmát.

• Csak akkor kaphatsz három aranyalmát, ha megfejted a találós kérdésemet! – mondta a sárkány.
• Súgd ide a fülembe!
• Mi az, amit  ha feldobsz fehér és nem esik le? – kérdezte a sárkány.
• Természetesen galamb! – felelte könnyedén a fiú.

A sárkány ígéretének eleget téve odaadta a három aranyalmát. A visszavezető úton a fiú találkozott egy rókával, aki épp egy társra várt akivel kedve szerint ugrókötelezhet csukott szemmel. A fiú nem szerette volna tölteni az időt, de egy kis játszásra neki is kedve volt.

• De ahhoz le kell tenned az aranyalmáidat! – mondta a ravasz róka.
• Jól van, no! – mondta a fiú.

A róka pedig ellopta az aranyalmákat miközben ugrókötelezett a fiú. A boszorka a negyedik fiút is átváltoztatta kővé.

   A legkisebb fiú könyörgött édesapjának, hogy mehessen ő is megkeresni testvéreit. Az apa nagyon féltette elengedni, hiszen már csak ő maradt neki, de végül hajlott a kisfiú kérésének, bízva a fia leleményességében.

   Ment, mendegélt, pár nap után a boszorka házához ért. Illedelmesen köszönt és megkérdezte:

• Kedves anyóka, nem látta-e a négy testvéremet?
• De igen! Én varázsoltam őket át kővé és csak úgy szabadíthatod ki őket, ha kiállod a három próbát. Az első próba: hozz el a sárkánytól négy aranykulcsot!

Pár napi járás után a kisebbik fiú bekopogtat a sárkány házának ajtaján s kéri a sárkánytól az aranykulcsokat.

• A hét fejem közül négybe megtalálhatod, ha megvívsz velem! – mondta a sárkány.
• Gyere csak, mérjük össze erőinket! – felelt bátran a kisebbik fiú.

Szélsebesen levágta éles kardjával a sárkány hét fejét s négy aranykulccsal sietett vissza a boszihoz.

• A második próba az, hogy szerezz nekem négy aranyalmát!

A fiú útnak indult s erős fényesség után igazodva, nemsokára megtalálta a hét aranyalmafát, s az azokat őrző sárkányt is.

• Leszakíthatok négy aranyalmát? – kérdezte a fiú.
• Csak akkor, ha kitalálod a találós kérdést!

A fiú furfangos észjárásával megfejtette a találós kérdést és így hát megszerezte a négy aranyalmát. Amikor látta a boszorkány, hogy jól teljesített, kezdett mérges lenni, hogy mi lesz, ha a harmadik próbát is kiállja.

• A harmadik próba az, hogy legyőzd a nagy és hatalmas grizzly medvét!

A kisebbik fiú egy kicsit megszeppent, de útnak indult. Mikor odaért a barlang szájához, kijött a medve nagy üvöltésekkel. A fiú furfangosan kieszelte a tervet: adott neki három bögre  mézet, s amikor ette a mézet a fiú hátulról ráhajított egy kötelet a nyakára és megfojtotta a grizzlyt, aki azonnal szörnyet halt.

Amikor a boszorka látta, hogy legyőzte a grizzlyt, kiállva a három próbát, elfogyott a varázsereje. A kisebbik fiú testvéreit kiszabadította és együtt hazamentek a szülői faluba.

Otthon az egész falu ünnepelt s világszerte széjjelterjedt a híre a vitéz legénynek. Meghallotta ezt a Napkeleti király is és odaadta a lánya kezét a fiúnak. Öthetes lakodalmat csaptak. Egy év után született egy aranyos kislányuk, Hajnalka.

Talán még most is élnek, ha meg nem haltak.

                                           

Tekei Erika: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s annak öt fia.” Így kezdődik Dóra meséje. Meghökkentem kicsit az első mondatot olvasva. Miért öt fia volt? Nem három fiuk/lányuk szokott lenni általában ezeknek a mesebeli szegényembereknek? Na jó, az is gyakori, hogy annyi van nekik, mint a rosta lika, sőt még eggyel több is olykor. Na de öt??? Érdekesen-különösen kezdődik ez a mese, gondoltam magamban.  Valóban izgalmas, érdekes a történet, meglepő, váratlan fordulatokkal, és mivel öt fiú van, a megszokottnál több feladattal, bonyodalommal. A legjobb, legbátrabb, legkitartóbb, legokosabb, legkisebb fiú végül egymagában is legyőzi az ellene szövetkező öntelt és fondorlatos gonoszokat – hiszen a mesében ennek így kell lennie. A jutalma sem maradhat el, királyleány lesz a felesége, vége a szegénységnek, és boldog házasságukból új fény, új remény is születik. Hanem az ötös szám csak nem hagyott nyugodni! Mi jut nekem eszembe erről a számról? Öt érzékszervünk van: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. Öt ujjunk van. Aztán van a fejünk (benne tartjuk az eszünket, mint a sárkányok az aranykulcsot), a törzsünk, a kezeink, a lábaink, és még valami nagyon fontos: a lelkünk. Szóval: lélek, fej, törzs, lábak, kezek – ez is öt. Talán mert bonyolultabb a világ, mint a régebbi mesebeli szegényemberek idejében, többféle a próba meg feladat, de ha kitartóan szembe szállunk a gonoszsággal és igazságtalansággal, ha okosak és bátrak vagyunk, győzhetünk a valóságban is. Meglehet, ezért van szükség az öt fiúra.