Szent Márton ünnepe

Szt Márton 2Szent Márton a legnépszerűbb középkori szent. A mai Szombathely területén született i.sz. 316-ban.  A szerény ifjú, apja kívánságára a légió katonája lett .
A legenda szerint 18 éves volt, amikor a városból kilovagolva a városkapu mellett észrevett egy didergő koldust. A  lováról leszállva odaadta a koldusnak a palástját. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. Jámbor és szent élete miatt 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így „kénytelen volt” a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.
Halála után igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.
A krónikák szerint e nap a fizetés, tisztújítás,   jobbágytartozás lerovásának napja volt. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen gyakori a Márton név, ezért mint névnapot ma is ünneplik névnapköszöntőkkel

Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje, amely többágú volt és úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt.
Néhol a gazdák a disznóól tetejébe szúrták az ágat dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Sokan még emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel.  Egyes helyeken Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Sokfele híres volt a Márton-napi vásár.

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. November 11-én, Márton napján libát enni kötelező.
Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

Kedvelt étel volt ilyenkor a a liba csontos részeiből készült húsleves, az aprólékból a ludaskása, vagy a töltött libanyak, a libapecsenye, és a libamáj.

Az elfogyasztott Márton-napi liba mellcsontjából jósolni lehetett a karácsonyi időjárásra vonatkozóan: amennyiben a csont barna és rövid volt, akkor sáros karácsonyra lehetett számítani, ha fehér és hosszú, akkor havas, kemény tél ígérkezett. Persze a Márton-napi libafogyasztásnak praktikus okai is voltak, mivel a liba ekkora érte el ideális testsúlyát, tehát megérett a levágásra, illetve további tartása a tél beállta miatt már körülményessé vált.

 

Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”   vagy :Márton-napkor ha a lúd jégen áll,
Karácsonykor térdig sárban jár.
Ha Márton napja ködös, zűrzavaros tél lesz, ha pedig hideg, száraz tél.

 

„Az új  bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.

A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.
Dologtiltó nap is volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozta volna..

szt. Márton A Játékkuckóban , a Keze-lába motolla programban. Márton napi táncházzal, a Márton legenda felelevenítésével és lampionkészítéssel emlékezünk meg e napról.