Luther Márton (Martin Luther)

a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes kereken 500 évvel ezelőtt 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

A 95 TÉTEL

Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október
31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek
az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad
művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes
előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket
velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus
Krisztus nevében. Ámen.

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta,
hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására,
azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével
történik.
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert
a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös
mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli
vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek
országába való bemenetelig.
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő
bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az
egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal,
hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont
kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek
semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind
alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok
szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa)
a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a
szükséghelyzetet.
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól
egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a
purgatóriumban.
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti
jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre,
akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás
után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára
tegyék a töredelem őszinte voltát.
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi
szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól
való feloldás.
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége
szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél
tökéletlenebb volt.
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a
purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával
határos.
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik
egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy
mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel,
hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet
kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak
és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben
teljesen bizonyosak vagyunk.
20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen
minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa
bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit
ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint
teljesíteniük.
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen
elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják
meg, tehát igen kevesen.
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy
hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés
feloldását.
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma
van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve
gyülekezetében.
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem
a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik),
hanem közbenjáró könyörgés által.
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába
dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra
nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának
eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ.
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy
őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz
(pápák) nem igényelték ezt.
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé
a következmény: a teljes elengedés felől.
31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán
elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal
biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok
az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék,
amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és)
ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik.
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket
akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs
szüksége töredelemre.
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek
és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus
és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki,
búcsúcédula nélkül is.
38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem
szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni
elengedés kinyilvánítása.
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia
a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet.
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú
bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis
esetenként.
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy
a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint
a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az
irgalmasság cselekedeteivel.
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a
szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút
vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember,
de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és
azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg,
hanem Isten rosszallását.
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy – hacsak nem dúskálnak a
fölöslegben – mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák
kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják
búcsúkra.
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem
parancsolat, hanem szabad döntés dolga.
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való
részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni
sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor
hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon
ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a
búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig
Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából
és csontjából épüljön fel.
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna,
kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is
saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely
búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket.
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a
búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten
igéjét más templomokban teljesen elnémítják.
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi
vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy
haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor
az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz
díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.
56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve,
és Krisztus nép is ismeri azt.
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok
egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok
mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember
számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a
halált és a poklot.
59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények,
de ő korának szokásos kifejezésével élt.
60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai
(melyeket Krisztus érdeméért kapott).
61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott)
esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent
evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből
utolsókká tesz.
63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak
embereit halászták.
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait
halásszák.
67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás,
– valóban az, de a kereset szempontjából.
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához
mérten a legeslegkisebb dolog.
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú
hirdetőit teljes tisztelettel fogadni,
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot
érdemel,
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és
önfejűsége ellen.
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben
bármi módon csalást követnek el,
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk
ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják
az embert, még ha valaki képtelenséget mondva – az Istenszülő (Máriát)
erőszakolta volna is meg.
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség
tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet,
ha ő volna most a pápa – káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is
nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi
ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva
felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik
tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a
tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a
rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges
szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték
közt a legigazságosabb – ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter)
bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen
indíték erre?
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek
a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik
visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való
imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy
megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy
kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket
nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt?
85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és
mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak.
Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk
engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa – akinek vagyona ma felülmúlja a
dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is – Szent Péternek legalább azt
az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes
töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben)
részesítésre?
88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a
pápa – amit most csak egyszer tesz meg – naponta százszor osztana
elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz
által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat
és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?
90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és
nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát
ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné
tesszük.
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően
hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel
sem merülnének.
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének:
„Béke, béke.” – de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus
népének: „Kereszt, kereszt!” – de nincs kereszt!
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen,
halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke
biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely
a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)

S.D.G.

Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi
fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva.
Megjelentette 1996-ban L. M. halálának 450. évfordulója alkalmából az
Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt
Budapesten. Plakát alakban megjelenteti a Budapest Kőbányai Evangélikus
Egyházközség. Oldalterv és szedés: Jánosi József. Felelős kiadó: Fabiny
Tamás.

A jámbor hagyomány a következőket beszéli el a két apostolról:
Élt Edesszában egy Abgár nevű, istenfélő király. Hallott Jézus tetteiről, és levelet intézett hozzá, melyben többek között ez állt: ,,Jöjj el hozzám, és segíts betegségemen! Hallottam arról is, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és üldöznek. Ezért jöjj hozzám! Igaz, hogy csak egy kis város felett uralkodom, de ez a város tisztességes, és neked meg nekem elég lesz.” Jézus levélben válaszolt neki, és azt írta, hogy neki Jeruzsálemben kell teljesítenie a küldetését, de később majd egy tanítványát elküldi.
Az Úr mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette az ígéretet azzal, hogy Júdás Tádét Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott, hogy Jézus tanítványa, s közben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király azonnal boldogan megvallotta hitét az Isten Fiában, az apostol pedig fogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét.
Ezután Júdás Mezopotámiában, Simon pedig Egyiptomban hirdette az evangéliumot, majd mindketten Perzsiába mentek.

Miután bejárták már az egész országot, eljutottak egy városba, melynek népét ellenségeik feltüzelték ellenük. Elfogták és a pogány templomba hurcolták őket. Akkor megjelent nekik az Úr angyala, és mindkettőjüket választásra szólította fel: vagy azonnal meghalnak mind, akik ellenük támadtak, vagy ők lesznek vértanúk. Mindketten a vértanúságot választották, de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek. Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe, és mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát. Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára darabokra törtek, a pogány papok rárohantak az apostolokra, és megölték őket.

Simon és Júdás napja a magyar gazdasági élet egyik utolsó határnapja, ami a hideg idő megérkezésével a kinti munkák befejezését jelenti – ahogy a mondás tartja: „Megérkezett Simon – Júdás, jaj már néked, pőregatyás!” Tokaj vidékén ezen a napon, Hegyalja patrónusainak ünnepén indult el a kései szüret.

Erről regula is szól:

Rég felírta Noé Tokaj hegyormára
Hegyaljai kapás várj Simon Judára.

Egyes vidékeken nem Mihály vagy Dömötör, hanem Simon-Júdás volt a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja, amit háromnapos szabadság előzött meg. Az erdélyi szászok között Simon – Júda a házasodás határnapja. Amelyik holdvilági lány elkésik vele, meg kell várnia a következő esztendőt.
E napon kezdődik meg a kukoricafosztás.

OKTÓBER 26. DÖMÖTÖR NAPJA

A szerémségi születésű Demeter (Démétriosz) ókeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház harcos szentjeinek sorába tartozik. Október 26-án halt meg vértanúként Thesszáliában, mert megtagadta a pogány istenek tiszteletét.
Az Érdy-kódex tanúsága szerint a latin egyház is tiszteletben tartotta. „Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának.”
A magyarság körében a XI. században terjedt el tisztelete. A Dukasz Mihály által adományozott Szent Korona bizánci részének egyik zománcképén, György mellett, a katonaruhás Szent Dömötör látható. György és Dömötör alakja a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.
Az ország keleti felében elsősorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa. Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Egy vagy több napon át tartó mulatságokat rendeztek. Különösen nagy ünnepségek voltak Szegeden, ahol a belvárosi templom védszentjét is ünnepelték ezúttal. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak (Bálint S. 1977: II. 402–403). A Hortobágy környéki juhászok elszámolását bezáró mulatságot nevezték juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is. Ez gyakran egész héten át tartott, amit dömötörhétnek neveztek (Bálint S. 1977: 11. 404).
A Vendel- és Dömötör-napi ünnepségek már a századfordulótól vesztettek jelentőségükből, megnövekedve ez által Szent Mihály-nap szerepe.
Dömötör napjához is fűződik szólás: „Neki minden nap Dömötör napja vagyon”, azaz bizonytalan a sorsa, de azt is jelenti, hogy részeg. „Dömötör juhászt táncoltat” – tartják Nádudvaron, azaz egyszerre utal a szólás a mulatságra és az esetleges hiány miatt „megtáncoltatott” juhászra. Zentán és környékén emlegetik a „Dömötör juhászt táncoltat” szólást azzal a magyarázattal, hogy ilyenkor már nem kedvez az időjárás a kinttartózkodásra. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják (Penavin 1988: 132). Turán úgy hitték, hogy a Vasas Szent Péter napján kiűzött patkányok Dömötör napján hagyják el a házat.
Dömötörön van az idő,
Nincsen a tarlón mező.
Sírnak, rínak a bárányok,
Szomorkodnak a juhászok.
(kiskunsági pásztornóta)

Október 21-én Szent Orsolyára emlékezünk, aki 383. körül társnőivel együtt mártírhalált halt.

Orsolya egy brit király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön híres volt. Aetherius pogány herceg házassági ajánlatára három év haladékot kért kérőjétől, mely idő alatt fiatal keresztény lányok – a legenda szerint tizenegyezer – gyűltek köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok, akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.
Orsolya legendájának elterjedésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt
Merici Szent Angéla Szent Orsolya oltalma alá helyezte az általa alapított rendet (Ordo Sanctae Ursulae, O. S. U.) , ezért később orsolyitáknak nevezték el őket. Szt Angéla először tűzte ki célul a fiatal leányokkal való foglalkozást, tanítást, hogy hithű, művelt, jó édesanyákká nevelődjenek.
A 16. században megalakult Szent Orsolya-rend az egész világon elterjedt.

Helyenként az ősz legjelenetősebb eseményének, a szüretnek az ünnepét tartották Orsolya napján (pl. a Somlóhegyen, a Balaton vidékén). A káposztát, amit jó minél tovább, az első kisebb fagyokig kint tartani, ezen a napon gyűjtötték be. A takács és a szabó céhek előszeretettel választották Orsolyát patronájuknak. Orsolya napja különlegesnek számított, ugyanis ezen a napon lehetett megfigyelni, hogy milyen lesz a téli időjárás. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad.
Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője is. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél.

    Szent Vendel skót királyfi volt, aki Rómába való zarándoklata után remeteként, koldulásból élt. Miután megfeddték tétlenségéért, Vendel pásztornak szegődött. Szent életmódjának a híre hamar elterjedt, és számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Szent Vendel ezáltal a pásztorok égi patrónusává vált, akinek nagy tiszteletét mutatta az a sok szobor, amiket a falvak szélén állítottak föl, és azok az oltárok, amik az állattartásból élő vidékek templomait díszítik.
A pásztorok a szentet maguk közül valónak tartották: köpenyben, széles karimájú kalapban, bottal és juhokkal, kutyákkal ábrázolták; napját munkaszünettel tisztelték meg. Az állatállományban fejét felütő betegség ellen hozzá könyörögtek vagy éppen haragját látták a bajban Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. Szent Vendelt elsősorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. Ahol nem Mihálykor, ott többnyire ezen a napon számoltak el a gazdáknak a nyájjal, és kapták meg cserében fizetségüket.
E napon a jószágtartó gazdák és pásztorok nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották ki.

Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduta Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatós kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért).

A programsorozat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RDSZ) szervezésében jött létre, társszervező az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.

Részletes program

Október 14., szombat, 16:00 óra (Györkös Mányi Albert Emlékház, Republicii/Majális utca 5/1.)

– Mit kaptunk és mivel igyekezünk meghálálni – tudományos konferencia

Moderátor: Tóth Guttman Emese zenetanár, karnagy, a RDSZ elnöke. Köszöntőt mond Széman Péter EMKE-elnök. Közreműködik a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda hagyományőrző citeracsapata, valamint Oláh Boglárka zongoraművész.

Előadók: Angi István, Ittzés Mihály, Almási István, Nagy Éva Vera, Krasznai Gáspár, Dávid István.

Október 15., vasárnap

10:30 óra – Kolozsvári Magyar Opera, emeleti előcsarnok: Örvendjen az egész világ – Kodály Zoltán emlékére. Kiállításmegnyitó, beszédet mond Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke.

11:00 óra – Kolozsvári Magyar Opera: Ünnepi gyermekkari hangverseny Kodály Zoltán emlékére. Köszöntőt mond: Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, az EMKE alelnöke, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Fellépnek: a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium Gyermekkara, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos Kórusa, Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa, Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara.

A rendezvény minden programpontjára a belépés ingyenes. További részletek a www.emke.ro/kodaly oldalon vagy az esemény facebook-oldalán.

https://www.facebook.com/pg/erdelyi.magyar.kozmuvelodesi.egyesulet/photos/?tab=album&album_id=1872313599747373