📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected]vagy [email protected]

Ismét itt a meseszombat, jó olvasást, mesehallgatást! Ma Tímea meséjét olvashatjátok Tekei Erika értékelésével és Csenge rajzával megtoldva. Mivel vasárnap Apák- napja van, meghallgathattok egy apás verset is: a budapesti 7 éves Stefán Károly Csáktornyai Katalin Apa című versét mondja el. Szokásos hétvégi ráadásként pedig ismét „mesél rendőr”, akinek ezúttal társa is akadt…

A szegény favágó és a felesége       

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó, annak egy felesége és tíz gyermeke. Olyan szegénységben éltek, hogy kenyérre is alig volt pénzük.

Minden nap a favágó kiment az erdőbe fát vágni. Reggeltől estig vágta a fát. Minden nap, amikor hazafele ment mindig vitt valami kis ennivalót a családnak. Az utóbbi időben alig talált egy-két almát, de nem mindig volt szerencséje. Az egész család éhezett, a gyerekeknek alig volt mit enniük.

Egyik nap a favágó megelégelte ezt a nagy éhinséget és azt mondta:

• Na ebből elég volt! Elég volt már ebből a szegénységből! Holnap kora reggel felkelek és elindulok szerencsét próbálni, hátha nem kell majd ennyire éheznünk.

Korán reggel felkelt a favágó felesége és sütött három pogácsát. Betette a tarisznyába és mellé egy kulacs vizet is tett. Nemsokára felkelt a favágó is. Elbúcsúzott a feleségétől és a tíz gyermekétől s elindult szerencsét próbálni.  Ment, mendegélt, miközben gondolkodott arról, hogy merre menjen? Eszébe jutott, hogy nemrég hallotta, hogy a király leánya elveszett, aki még csak tíz éves volt, és a király megígérte azt is, hogy aki megtalálja, annak tíz zsák aranyat ad. A szegény favágó el szeretett volna jutni oda, de nem tudta, hogy merre találja a királyt.

Ment tovább és tovább, de csak nem találta a királyt. Három napon és három éjjel kereste a király palotáját, de nem találta. Mikor már fel akarta adni a keresést, találkozott egy asszonnyal, aki a kenyerét akarta volna megsütni, de nem volt lisztje.

Meglátta a favágó az asszonyt és megkérdezte tőle, hogy mi a baj. Az asszony azt felelte:

• Jaj uram, ne is mondja! Elfogyott a lisztem!  A lisztért pedig nagyon messze kell menni, hogy megvegyem és az én lábam már öreg, nem tudnák odáig elmenni!
• Ne is aggódjék tovább! Elmegyek én és megveszem azt a lisztet, akármilyen messze is van.
• Köszönöm szépen, adom is a pénzt.

Elmegy a favágó lisztet venni. Egy fél nap után meg is jelenik az asszony házánál és odaadja a lisztet.

• Köszönöm uram, hogy segített nekem, jutalmul adom ezt a kenyeret, hogy legyen mit egyen.
• Köszönöm szépen! Szívesen segítek máskor is! Viszontlátásra!

Megy-mendegél tovább a favágó és észrevesz egy madárkát bezárva egy ketrecbe.  Amint meglátja a szegény ember a madárkát, odafut hozzá és megkérdi tőle:

• Madárka, miért vagy bezárva ebbe a ketrecbe?
• Azért, mert a gazdám bezárt.
• Ne búslakodj madárka, majd én kiszabadítalak!

Belenyúl a tarisznyába és ott volt a baltája. Elővette a baltát és kihasította a ketrecet. A madárka boldogan repült ki a ketrecből.

• Mivel kiszabadítottál, neked adom az egyik tollamat – mondta a madárka. Amikor szükséged lesz rám, repítsd el a tollat és én nyomban ott leszek.
• Köszönöm!
• Én is köszönöm a segítséget!
• Szívesen! Viszont látásra!
• Viszontlátásra!

Ment-mendegélt tovább a favágó és eszébe jutott, hogy valakitől meg kellene kérdeznie, hogy hol van a király palotája?  Kis idő múlva találkozott egy öreg emberrel, aki már nagyon éhesnek látszott. Megkérdezte: Mi a baj?

• Hát tudja, már napok óta nem ettem semmit!
• Sebaj, van nekem kenyerem és pogácsám, szívesen megosztom azt magával.

Leültek enni. Ekkor eszébe jut valami a favágónak és kérdezi: – Nem tudná nekem megmondani, hogy merre találom a királyt?

• Dehogynem! Menjen be az erdőbe és ha kijött térjen jobbra, azután csak egyenesen!
• Köszönöm, viszontlátásra!
• Én is köszönöm! Viszontlátásra!

Ment-mendegélt át az erdőn, azután jobbra, míg végül megtalálta a király palotáját. Megkereste a királyt és elibe állt ezt mondván:

• Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, hogy a lányát megtalálom!
• Jól van, de ha holnap estig nem lesz meg, te is a tömlöcben kötsz ki!

Elment a favágó, hogy megkeresse a király leányát, de akárhol kereste, nem találta. Ekkor eszébe jutott a toll. Szélnek repítette a tollat. Abban a pillanatban ott termett a madár, amelyiken segített.

• Mit óhajt tőlem, favágó?
• Én csak annyit szeretnék, hogy segíts nekem megkeresni a leányt!
• Jól van.

Elindultak, hogy keressék meg a leányt. Pár óra múlva hangos sírást hallottak. Gyorsan odafutottak. Hát a király leánya volt az. Gyorsan a király szeme elé vitték a leányt. A király annyira megörült, hogy húsz zsák aranyat is adott neki.

A favágó nagyon boldog volt. Az arany egy részét szétosztotta a három személy között, akik segítették. A többi aranyat hazavitte.

Otthon aztán annyira örültek az aranynak és a favágónak, hogy még aznap este finom vacsorát főztek. Este mindnyájan jóízűen vacsoráztak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Tímea (V)

Tekei Erika: Sok mese kezdődik úgy, hogy volt egyszer egy szegény ember, aki ráadásul nemcsak egymagában szenvedett a nagy-nagy szegénység, éhezés miatt, hanem volt neki szép nagy családja, felesége, sok gyermeke is, akik vele együtt nélkülöztek. Sajnos nemcsak a mesékben, hanem a valóságban is gyakran volt és van ez így. Tímea meséjében jól ismert mesemotívumok bukkannak fel: próbatételek (a hős segít a rászorulókon), különleges tulajdonságokkal rendelkező segítők (például a beszélő madárka), varázseszközök (a madártoll) és varázsszámok. Érdekes, hogy ebben a mesében a tízes szám a visszatérő varázsszám, bár a magyar népmesékre ez nem jellemző. Tíz gyermeke volt annak a szegény favágónak, aki elindult szerencsét próbálni, hogy valamilyen módon segíteni tudjon a családján, tízéves volt az elveszett királykisasszony, tíz zsák aranyat ígért a király annak, aki a lányát megtalálja. A régi görögök a 10-et az egyik legszentebb számnak tartották, úgy gondolták, hogy ez a világ számainak összege. Meglehet, hogy ennek a számnak is szerepe volt benne, de leginkább a favágó jólelkűségének, kitartásának köszönhetően oldódott meg végül minden, került meg az elveszett királykisasszony, és élhetett nyugodtan, finom reggeliket, ebédeket és vacsorákat fogyasztva a mese elején még sokat nélkülöző, éhező család.