A fejedelemasszony máig ható öröksége
A szilágysomlyói EMKE-Magyar Házban október 11-én, szerdán délután, a Reformáció 500 éves ünnepségsorozatának újabb állomásaként nyitottuk meg a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna hímzőműhely munkáiból álló kiállítást. A kiállítás megszervezése és hozzánk való eljuttatása Bordás Istvánnak, a sárospataki városi képtár igazgatójának, a Magyar Népművelők Egyesülete elnökének – aki nem mellesleg az EMKE tiszteletbeli tagja is – köszönhető. Elnök úrral még márciusban, a Kecskeméten megtartott Kárpát-medencei magyar kulturális konferencia alkalmával egyeztettünk a kiállítás Szilágysomlyón való bemutatásáról.
A kiállított, szemet és lelket gyönyörködtető úrihímzéses terítők, kendők között helyet foglaló érdeklődőket Csatlósné Komáromi Katalin, a Sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója avatta be a több mint negyven éve működő hímzőműhely történetébe. A műhely „Díszítőművészeti kör” néven alakult meg 1974-ben, Fráter Józsefné, Éva néni kezdeményezésére, és azóta folyamatosan működik. Éva néni kezdetektől fogva pontos munkára szoktatta az asszonyokat, megtanítva, hogy minden tájegységnek megvannak a jellegzetes motívumai, öltéstechnikája és színezési szabályai, amitől eltérni nem szabad. Ő maga is folytatott kutatómunkát. A szebbnél szebb írásos, udvarhelyi, torockói, rábaközi, sárközi, sióagárdi hímzésekkel ellátott munkáit 1985-ben a Népművelési Intézet nívódíjjal jutalmazta. A kör tagjai közül már öten szereztek Népi Iparművész címet és számos országos pályázaton szerepelve sorra gyűjtötték és gyűjtik a díjakat is. Munkáikkal nemcsak magyarországi – Miskolc, Szerencs, Budapest, Tállya, de számos határon túli területen is szerepeltek, például Rozsnyón, Szabadkán, Kassán, Kolozsváron több alkalommal is, Nagybányán, Nagyenyeden – és most itt Szilágysomlyón. A kör mostani vezetője, Koscsó Istvánné Zsuzsanna, épp egy sürgős munka miatt nem tudott jelen lenni nálunk, de két tagja, Sztankóné Német Anna és Pathó Ivánné, az előadás alatt is mindvégig szorgos öltögetéssel mutatta be az úri hímzés technikáját, valamint azt, hogy mennyire ragaszkodnak ma is a tudományos alapossághoz és a kézműves igényességhez.
A kör 2010-ben vette fel a Loránffy Zsuzsanna nevet. Nem véletlenül, hiszen a fejedelemasszony udvarában hímző műhelyt tartott fenn, ahol a nemes hajadonokat a hímzés és művészet alapjaira tanították. Szerencsére az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára. A kutatások jelen eredményei szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre, a reneszánsz korában, az ország három részre szakadása idején a főúri udvarházakban kialakult úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza, melynek egyik fellegvára épp Sárospatak volt. Mindezeket már Pocsainé dr. Eperjesi Eszter, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének tudományos munkatársa magyarázta. A mindenkit magával ragadó előadás során kivetített képeken villantak fel előttünk a sárospataki Református Kollégium Múzeumába a környék református gyülekezeteiből bekerült felbecsülhetetlen értékű úrasztali terítők, melyekhez az előadó részletes és nekünk, mindennapi embereknek igencsak tanulságos magyarázatokat fűzött. A közel 300 darabból álló textilgyűjtemény (amelyet eddig 5 kötetben mutattak be) megőrizte hímző művészetünknek háromszáz évét, a 16. századtól egészen a 18. század végéig. Ezek a minták, bekerülve a népi hímzés mintakincseibe, máig meghatározóvá váltak a magyar nép díszítő művészetében. A gyűjtemény legértékesebb részét az úrihímzéses úrasztali terítők képezik. A múzeum kiemelt célja a szakszerű tároláson és tudományos feldolgozáson túl a mintakincseknek a jövő nemzedék számára történő átadása. Ezért külön köszönetet mondott az előadó a hímzőműhely tagjainak: „Hálásak vagyunk a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjainak, hogy kiállításukkal ezt a gazdag nemzeti örökséget mutatják be. Hálásak vagyunk azért, hogy munkájukkal képviselik régi magyar hímzéseink mintakincsét, üzenetét átadják a jelenben élőknek és nemzeti, kulturális örökségünket megőrzik a jövő nemzedékének.”
Mi is hálásak vagyunk sárospataki vendégeinknek, hogy ezt a gyönyörűséges kincset hozzánk is elhozták és a szilágysági embereknek is bemutatták. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható a szilágysomlyói Magyar Házban.

Széman Rózsa, a szilágysomlyói Magyar Ház vezetője

Szabadság, 2017.okt. 17

OKTÓBER 15. TERÉZ NAPJA
Teréz napja sokfelé volt szüretkezdő nap. Egerben, mely tudvalevően híres borvidék, Teréz-szedés a neve. Teréz napját a Balaton vidékén, Baranyában is szüretkezdő napként tartották számon. A Bánátban, Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikoris nem moshattak, kenyeret sem süthettek.

Szent Terézia a spanyolországi Avilában született, 1515. április 4-én. Magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is. A Kármelita Rendbe lépve erősen vallásos, tökéletességre törekvő éltet élt, misztikus élményekkel megáldva. Rendje megújításán fáradozva sok megpróbáltatást kellett szenvednie, de töretlen lélekkel minden nehézségen úrrá lett. Tudásban gazdag, és saját misztikus tapasztalataival igazolt könyveket írt. Alba városában halt meg 1582. október 4-én. Halálának napján azonban a katolikus egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, azért a következő napra tették az ő emléknapját. A naptárreform miatt viszont október 4-ét október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe is október 15-e lett. VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én egyháztanítói címmel tisztelte meg. Főünnepe tehát október 15-én van.

 1182-ben született Assisiben, a ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot és irgalmasságot hirdette. Több népszokás fűződik e naphoz. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy a vetésre a legalkalmasabb a Ferenc-heti búzahét (Mura-vidék), vagyis az október 4-e körüli napok, ezt ferenchétnek is nevezték.  Máshol Ferenc napja szüretkezdő napnak számított, amikor a gazdák kimentek a szőlőbe és kanászostorral durrogtattak a hegyen, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Sok helyen szokás volt az ezen a napon ültetett kotlós alá egy nyírfaágat tenni, hogy azzal megvédjék őket az ártó, gonosz hatalmaktól, míg a csirkék ki nem kelnek.

A reformáció eltelt 500 évére emlékező ünnepségsorozathoz csatlakozva hívtuk meg dr. Ábrám Zoltán orvosprofesszort, aki az erdélyi református jelképeket és emlékeket bemutató fotókiállítását hozta el és mutatta be ma délelőtt a református gyülekezeti teremben. Mint kiderült, a professzor úr számos közvetlen szállal kapcsolódik a Szilágysághoz és, bár ő jó ideje Marosvásárhelyen él és dolgozik, igen nagy szeretettel ápolja lelkész és orvos felmenőinek szilágysági kötődésű emlékét.
Délután, a katolikus gyülekezeti házban felesége, Ábrám Noémi tartott vetített képes előadást hihetetlen akaraterőről és nagyon erős hitről tanúskodó zarándokútjáról. A, református létére felvállalt, Mariazelltől Csíksomlyóig tartó 1400 km-s Mária-utat, gyalogszerrel tette meg, miközben még jobban megerősödött Isten-hitében és csodálatos találkozásokat élt át egyszerű, mindennapi emberekkel. Közvetlen, lélektől lélekig szóló előadása mindenkit magával ragadott, nem véletlen, hogy hosszú sorban álltak az elhangzottakról szóló könyvének dedikálásához. Gyönyörűen fogták keretbe az előadást Garamvölgyi Anett kobozzal kísért énekei és a zárásképpen közösen elénekelt Boldogasszony Anyánk himnusz. Lelkiekben gazdag vasárnapunk volt, köszönjük előadóinknak.

Mint minden évben, az EMKE a jubileumi Báthory Napok alkalmával is kivette részét a szervezésben és ünneplésben is.  Az ötnapos rendezvény szeptember 20-án kezdődött Szarvas testvérvárosi küldöttségének fogadásával és a várost képviselő  művész csoport bemutatkozásával. Csütörtökön Albertirsa, pénteken pedig  Nyírbátor testvérvárosaink mutatkoztak be. A szombati napon történelmi konferenciával és a Szilágysági Magyarok díszoklevelek átadásával folytatódott az ünnep, miközben lengyel és magyar hagyományőrzők díszes felvonulást tartottak a város utcáin majd várcsatát vívtak  a Báthory vár romjai között. Vasárnap háromnyelvű ökumenikus istentisztelet, koszorúzás majd a várkertben az albertirsai fúvószenekar koncertje zárta a negyedszázados fennállási ünnepet. Mindezekről bővebben a Báthory Alapítvány facebook-oldalán. olvashatnak.

Szeptember 15-17 között zajlott Magyarfenesen a II. Erdélyi Amatőr Színjátszó Fesztivál, amelyen az EMKE Játékakadémia csoportja is részt vett. Előadások, szakmai megbeszélések, tanácsadások, műhelygyakorlatok Vadas László rendező és Marosán Csaba színművész vezetésével, szabadidős programok és derűs, vidám hangulat jellemezte a hétvégét.

Az elmúlt hét   végén, szeptember 9-én került megrendezésre Budapesten, a Szent István Bazilika előtt a III. Magyar Értékek Napja, amelyre az országos EMKE is meghívást kapott – ily módon közvetve a helyi EMKE és a Báthory Alapítvány is részese volt az eseményeknek.
Az egész napos rendezvény keretében, az előzőek hagyományaihoz híven, a Kárpát-medence szellemi és tárgyi kulturális örökségének legjavával, egy-egy térség kultúráját fémjelző értékek, hagyományok és alkotások bemutatásával találkozhatott a látogató.
A közel 600 közreműködő, fellépő részvételével zajló eseményen Magyarország 19 megyéje és 6 határon túli régió volt jelen. Erdélyt ez úttal Kovászna megye képviselte, ahol az értékfeltárás igencsak szép ütemben halad. A rendezvény tíz órányi kulturális programja mellett 30 kiállítói pavilon és számos kézműves foglalkozás és interaktív mesterségbemutató gondoskodott hagyományos értékeink ismertetéséről valamint a színvonalas kikapcsolódásról.
A gyerekek és a játékos kedvű felnőttek a magyar értékek és hungarikumok játszóházában ismerkedhettek – játékos formában – a magyarság legkiemelkedőbb teljesítményeivel.
Különös méltóságot adott az eseménynek az, hogy délben ökumenikus szertartás keretében áldották és szentelték meg a megyék, kosarakban felsorakoztatott, jellegzetes mezőgazdasági terményeit.                         

Ebben az évben 25 éves a Báthory István Alapítvány.

A program színes és gazdag lesz szeptember 20 – 24 között, éppen ezért a megszokott szakmai programok, az orvos és pedagógus továbbképzők, idén más dátumra kerültek át.
A Magyar Egészségügyi Társaság számos egyéb programjával való ütközés elkerülése végett, a Báthory Napok orvostovábbképzője az elmúlt hét végén került megrendezésre. A helyszín megválasztása ezúttal Szatmárnémetire esett, az ottani MET tagok vállalták a szervezésben való segítséget, amire bizony így, a távolból, igen nagy szükség volt.
A konferencia csodálatos helyszínen zajlott, a Római Katolikus Püspökség rezidenciáján, a püspöki palota dísztermében. Nagyrabecsüléssel és köszönettel tartozunk Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök úrnak, hogy lehetővé tette számunkra a test gyógyításáról szóló előadásoknak a lélek-gyógyítás legelhivatottabb helyén való elhangzását. A felejthetetlen és mélyreható élmény azt hisszük, mindannyiunkban örökre megmarad. A konferenciáról bővebben később a honlapon olvashatnak, itt néhány képet közlünk a szakmai és a társasági programokról.

Janus Pannonius (Csezmiczei János vagy Cesinge János, neve magyar fordításban Janus – János / Pannonius – Pannóniai) (Csezmice, 1434.augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.[1]) pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista, aki egyes feltevések szerint: Csezmiczei János (Ivan Česmički) néven született.

Mátyás királykorában élt, latin nyelven írt. Habár Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol anyjának Vitéz Borbálának testvére Vitéz János volt a püspök, aki nagybátyja és egyben védnöke is volt. Mátyás nevelője, a magyar humanizmus megteremtője, aki nemcsak az egyház első embere volt, hanem az egész magyarországi politika irányítója is.